Az atomellenes mozgalom története a Szovjetunióban/Oroszországban és az atomipar fejlődése

Az Archívum Ruben Mnatsakanian, a Közép-európai Egyetem Környezettudományi és Környezetpolitikai Tanszékének professzora előadásával folytatja A reaktív állampolgár című programsorozatát, amelyet a paksi atomerőmű tervezett magyarországi bővítése kapcsán indított.

Az atomellenes mozgalom mint társadalmi jelenség a Szovjetunió utolsó éveiben kezdődött, és eredetileg elsősorban háborúellenes mozgalom volt, amelyet a hatóságok többé-kevésbé jóváhagytak. Kezdetben főleg érintett tudósok vettek részt benne, így az első akciók a „nukleáris tél forgatókönyvek” modellezése és a fegyverkezési verseny elleni retorika volt. A csernobili katasztrófa után azonban az atomellenes mozgalom sokkal népszerűbbé és sokszínűbbé vált: sokkal több csoport jelent meg, és a lakosságot nagyon aggasztani kezdte minden nukleáris vonatkozású projekt. Ez lehet a magyarázata annak, hogy Csernobil óta miért nem épült új atomerőmű Oroszországban, annak ellenére, hogy – a csernobili tanulságoknak köszönhetően – az orosz atomreaktorok ma már nagyon biztonságosak. A nukleáris területen minden fejlesztés elkerülhetetlenül a helyi lakosság nagyon negatív reakcióival szembesül. Nehéz megjósolni a jövőbeli fejleményeket (például jelenleg a RosAtom mobil, hajón szállítható atomreaktorokat fejleszt, amelyeket a szibériai folyók mentén, távoli, lakatlan régiókban használnának). Az egyetlen oroszországi régió, ahol konkrét tervek vannak erőmű építésére, Kalinyingrád, de még ott is nagyon bizonytalan a helyzet. Ennek következtében minden külföldi projekt nagyon fontos az orosz nukleáris ipar számára, mert ezek lehetővé teszik, hogy folytathassa működését – például az iráni Bushehrben, esetleg Fehéroroszországban és most Magyarországon.

A program nyelve angol.