Z generáció

Variofon, teremin, terpsziton, ritmikon, emiriton, ekvodin, grafikus hang – hogy csak néhányat említsünk a forradalmaktól, háborúktúl és diktatúrától sújtott, XX. század eleji Szovjet Oroszország szédületes innovációi közül.

Míg a forradalom utáni orosz avantgárd művészet és zene története jól dokumentált, a hang kutatóinak, a hangszerkészítőknek, az új zenei technológiák megteremtőinek neve, munkássága feledésbe merült. Talán az egyetlen kivétel Leon Theremin, az első elektronikus hangszer, a teremin megalkotója.

Az alkotóközösség sorsát és munkásságát azonban megpecsételte az, hogy elképzelései és céljai összeegyeztethetetlenek voltak a totalitárius állammal. A harmincas évek végére e kulturális és szellemi elit gyakorlatilag eltűnt, nyomuk sem maradt a történelemben és a tankönyvekben. Ám számos, akkoriban utópisztikusnak tűnő találmányukat évtizedekkel később külföldön megvalósították, ma is használjuk őket, bár valódi eredetükről fogalmunk sincs.

A kiállítás arra vállalkozik, hogy bemutassa a kor néhány kiemelkedő alkotóját és azok munkásságát, miközben a húszas évek orosz művészeti utópiáját igyekszik körvonalazni.