Újrajátszott történelem

Az Újrajátszott történelem című kiállítás olyan művészeti munkákra épül, amelyek a kritikai gondolkodás szükségességének hangsúlyozásával, az egyéni és a kollektív társadalmi felelősség tudatosításának kérdéseivel foglalkoznak. Dramaturgiai alapelvük a megrendezettség és az arra történő folyamatos reflexió, a fikciós és dokumentarista elbeszélés közötti átjárás. Különböző képző- és filmtörténeti referenciák bevonásával, archív és irodalmi utalások segítségével a közelmúlt történeti eseményeinek újraértelmezését szorgalmazzák, megkérdőjelezve a róluk kialakított, sokszor konvencionális vagy idealizált elképzeléseinket. A különböző művészeti stratégiákat, mozgóképes eljárásokat és alkotói szemléleteket ötvöző kiállításban az elmúlt hetven év megidézett történeti narratívái térben és időben több szálon kapcsolódnak egymáshoz, teret biztosítva egy fragmentált kortörténet összetett olvasatának. 

Susanne Kriemann az 1948-49-es berlini blokádot, a hidegháború első jelentős konfliktusát megidéző 2012-es légifelvétel-sorozatán (227569) és Zbigniew Libera a művészt a társadalom számkivetettjeként megjelenítő önarckép-diptichonja (Freelancer–Self-portrait, 2013) mellett a kiállításban szereplő művek többsége videó vagy mozgókép alapú installáció. Az alkotók számára nem csupán kifejezésbeli inspiráció, hanem kritikai eszköz is a kép- és filmkészítés gyakorlati/technikai nüanszainak hangsúlyozása, a zsánerek és formanyelvek, illetve filmtörténeti referenciák keverése.

Sven Johne (Some Engels, 2013, Elmenhorst, 2006) és Meiro Koziumi (Inder kommen Sie/It´s a Comedy, 2012) a szereplőválogatás és a próbafelvétel, illetve a komikus helyzetek és burleszkelemek ismétlődő szerkezetét alkalmazzák, hogy ellentmondásos és érzékeny történelmi kérdéseket vizsgáljanak. Amíg Johne tragikomikumba hajló munkái a keletnémet örökséget, egy állam eltűnését követő helyzetet analizálják a jelen perspektívájából, addig Koizumi a 2000-es években megújuló szentimentális háborús japán filmgyártásra és annak kendőzetlen nacionalista propagandájára reflektál.

Heidrun Holzfeind (Mexico 68, 2007) és Carlos Amorales (Supprimer, Modifier et Preserver, 2012) munkáiban a televíziózás és a dokumentarizmus alapvető eszköze, az interjúzás kap kiemelt szerepet. Holzfeind installációja az 1968-as mexikói diákmegmozdulások archív fotódokumentumait interjúkkal ellenpontozza, melyeket az egykori aktivista résztvevőkkel az események után 40 évvel készítettek, míg Amorales videójának fókuszában a jognak, mint a társadalmat működtető önálló, racionális és komplett rendszernek a kritikai vizsgálata áll.

A kiállító művészek mindegyike számára alapvető kérdés, hogy miként lehet a távolabbi vagy a közelmúlt történelmi eseményeinek elemzésén keresztül hitelesen és kritikusan reflektálni a társadalmi és politikai élet aktuális problémáira. Az izraeli-amerikai festő, filmrendező és író Roee Rosen a valóság és a fikció határait gyakran groteszk és provokatív módon összemosó munkáinak fókuszában az identitás és trauma, a hatalom és a gonosz kapcsolata áll. Az installáció válogatás a fiktív költő és képzőművész Maxim Komar-Miskin alakította ex-szovjet emigráns írókból és filmesekből álló művészkollektíva munkáiból. A csoport ál-dokumentarista videói (The Buried Alive Videos, 2013) művészettörténeti, filozófiai és politikai utalásokkal átszőtt, tökéletesen felépített társadalmi szatírák, amelyek célpontja a fogyasztói fetisizmus, a médiamanipuláció és a politikai erőszak. A Kairóban élő Maha Maamoun előszeretettel dolgozik az egyiptomi tömegkultúrából vett ikonikus és populista képi idézetekkel. A Night Visitor: the Night of Counting the Years (2011), az Arab Tavasz egyik alapvető eseményének, az egyiptomi állambiztonsági hivatal központjának a megrohamozását és elfoglalását dokumentáló amatőr youtube felvételekből szerkesztett montázs; míg a 2026 (2010) két negatív utópiát vetít egymásba: Mahmud Osman A forradalom 2053 című futurisztikus regényéből vett szövegrészleteit Chris Marker La jetée című filmjének ikonikus jelenetébe illeszti.

A kiállítás másik helyszíne: Platán Galéria (Lengyel Intézet)
1061 Budapest, Andrássy út 32.
Látogatható: 2015. április 24. és május 6. között.
A Platán Galériában szereplő művészek: Zbigniew Libera (PL), Sven Johne (DE)

A kiállítás az OFF-Biennále Budapest keretében került bemutatásra.