Szubjektív Budapest Tér-képek
Kiállítás a nyertes pályaművekből
BARCSAY Gergely – BEREI Zoltán, BARANYAI Levente, BART Dániel – LISZKA Tamás, BUJDOSÓ Attila – FELES Dániel – GERGELY Krisztián – HAJDU Gáspár (Kitchen Budapest), DANI Boglárka, FISLI Éva – RÓBERT Júlia – VARGA Piroska, GÖBÖLYÖS Luca, JEROVETZ György – SCHMAL Róza, KERESZTES Zsófia, KESZEGH Balázs – SZÉKELY Júlia, LÉVAI István, MATYUS Dóra, NAGY Kristóf, NAVRATIL Judit, SZIGETHY Anna, TILLMANN Adél Hanna, WOLSKY András
Támogatók / Sponsors: Microsoft Magyarország, Nav N Go, NKA, ESRI Magyarország Kft, Juglans Alba Mérnöki Iroda
Az elmúlt két évtized Budapest életében számos változást hozott: a rendszerváltás után a társadalmi-gazdasági átalakulás nyomán új városi és társadalmi térszerkezet jött létre, az átmenet során a magánszektor kialakulása és a külföldi tőke megjelenése erősen átrajzolta a várost. Mindez kihatott Budapest fejlődésre, a városban zajló változásokra. Az elmúlt évtizedekben a művészek ezekre a folyamatokra érzékenyen reagáltak.
Az OSA Archivum Szubjektív Budapest Tér-képek kiállítása két szálon építkezik. A 2010 tavaszán meghirdetett pályázatra 42 alkotás érkezett be, amelyből a szakmai zsűri a második fordulóba 12 alkotó művét juttatta tovább. A koncepciót alátámasztandó további kész műalkotások is bekerültek a válogatásba, olyanok, amelyek szintén az elmúlt két évtized változásaira reagálnak, térképalapúak vagy térképpel, városi hálózattal kapcsolatosak. Közülük számos alkotás társadalmilag érzékeny problémát vet fel: adatvizualizációs kísérlet poszt-szocialista emlékművek politikai térképére, hangostérkép vakok és gyengénlátók számára, a város egy drogdíler szemszögéből, átmeneti terek vizualizálása. A pályázat főleg a város funkcióit, a városi teret, az ott lakók mindennapjait, emlékeit, az átalakulás dinamikáját, a változásokat, rejtett hálózatokat bemutató alkotásokat várt.
A kiállított művek esetében a térkép csak keret, amelyen keresztül a művész a térkép történetileg kétdimenziós műfajával szemben a megismerés, a valóság határait feszegetheti. A közigazgatásilag jól behatárolt Budapest nem csupán házakból, utakból, terekből és közművekből álló városi architektúra, hanem egy eltűnt vagy eltűnőben lévő korszak emlékeit, érzelmeit és kapcsolatait megjelenítő hálózat is. Akár egy mentális térkép által kirajzolt érzelmi útvonalrajz, akár egy műholdas felülnézeti perspektívára rárakódó festmény, vagy egy nap véletlen mozgását követő tiszta geometria és annak akciódokumentációja legyen a szubjektív nézőpont terméke, minden műben azoknak a láthatatlan folyamatoknak a szövete az érdekes, amely kialakítja a politika, a történelem egyén által megélt dimenzióját a városi reprezentációban, egy rejtett struktúrában, amely másképpen nem tárul fel.