Stanecli≠zacskó≠szatyor
A lóbálható XX. század
Jelen kamarakiállítás a papírzacskók és nejlonszatyrok fél évszázados történetéből szemezget. A múlt század harmincas éveitől a nyolcvanas évekig látható itt pár tucat zacskó – talán nem a legérdektelenebb darabok.
A kiállítás címe némi magyarázatra szorul. A stanecli nem egyenlő zacskó, zacskó nem egyenlő szatyor cím egyszerre helyes és helytelen. A stanecli (helyesen stanicli) ugyanis, a német-magyar nagyszótár szerint, pontosan egyenlő a zacskóval. Viszont: formailag nem az itt látható zacskókat jelenti. Merthogy a satenclinek nincs szabott formája és ragasztva sincs, csak egy darab méretre tépett újságpapír, amit tölcsér formára hengerítenek, csücskét visszahajtják, hogy a beleszórt apróság (patkószeg, gesztenye, kukorica) ki ne bújjon az alján.
Akkor tehát itt nem stanecliket látunk, hanem zacskókat és szatyrokat. Esetleg tasakokat? Nem, tasakokat nem, hiszen a tasaknak nincs füle, a tasak nem lóbálható. Tehát zacskókat. Kiváncsiságból megnéztük, milyen jelentést kap a zacskó szó Jókainál és Mikszáthnál, akik már papírzacskóban vitték haza a frissen vasalt nyakkendőt, vagy az új mandzsettagombot. Esetleg egy töltőtollat, vagy egy üvegcse gyomorkeserűt. Nos, megunhatatlan szerzőinknél a zacskó szóra kizárólag a következő szóösszetételben bukkantunk: zacskó dohány, zacskó pénz, zacskónyi arany, esetleg egy zacskó viszketőpor. Szó sincs R-né Hosszú Irma Művirág és Dísztoll kereskedő papírzacskójáról, mondjuk. Ezek tehát nem zacskók itt.
De nézzük csak, mit ír a Néprajzi Szótár a nemes, délces hangzású szatyor szóra: „A szatyor két füllel ellátott, hosszúkás táskára, összelapítható tarisznyára emlékeztető kosár, amit főleg gyékényből, kukoricahajból, fosztalékból kötnek. Az Alföld nagy részén szatyorból vetették a gabonát, de piacozásra szintén használták.” Eszerint tehát a terem közepén kiállított két tucat nejlonszatyor aligha lehet szatyor, furcsa is lenne, ha ilyenből vetnék a gabonát. (Igaz, ma már az is furcsának tűnik, hogy a gabonát vetik).
Bizony, nem is szatyrok ezek, hanem hordtáskák – legalábbis műanyaggyártás-ipari olvasatban. A hordtáska szintén egy patinás magyar szó, az élő nyelvben nem létezik, de próbáljunk megbarátkozni vele és legalább szövegeinkben használjuk ezt. A hordtáska az internet szerint egy fotóstáskára hasonlít, amiben „hordhatunk szinte bármit, és persze a PSP-nket”. Már csak egy kérdés maradt nyitva, pontosabban kettő: ki hord szinte bármit BNV nagydíjas szafaládé reklámos nejlonszatyorban? Illetve: mi az a PSP?
Itt mondunk köszönetet Kotmajer László nejlonzacskó- és Szepessy Ákos papírzacskó-gyűjtőknek, akik gyűjteményük legérdekesebb darabjait megosztották velünk és Önökkel.
Zárva január 26. és február 2. között.