Srebrenica

„Egy bűnügyi nyomozásban a törvényszéki szakértők vizsgálataiból derül ki a megfellebbezhetetlen igazság... őszintén mondom, a tudományuk lenyűgöző.” (Louise Arbour, a Hágai Nemzetközi Büntetőbíróság volt főügyésze)

1995. július 11–18. között a boszniai szerb hadsereg több mint hétezer muzulmán férfit és fiút mészárolt le egy kelet-boszniai kisváros, az ENSZ által védett, biztonságos övezetnek nyilvánított Srebrenica környékén. A holttesteket tömegsírokba földelték el, ahonnan a maradványokat később kiásták és másodlagos sírokba szórták szét, hogy megnehezítsék a nyomozást. A lassan tizenöt éve tartó feltárás során nyolcvan tömegsírból mintegy hatezer áldozatot azonosítottak. A tömegmészárlást a Hágai Nemzetközi Büntetőtörvényszék precedens értékű ítéletében népirtásnak minősítette, amit azonban sokan a mai napig nem ismernek el, dacára a napvilágra került tényeknek.

A népirtás léptékét, katonai architektúráját, előre kitervelt és precízen megszervezett végrehajtását csak a nyomozás során hatalmas és aprólékos munkával összegyűjtött dokumentumok képesek visszaadni. A segítségükkel felvázolható háborús bűnök térképe bizonyító erejű az elkövetők kilétére vonatkozóan és felelősségre vonásában. Az adatok és dokumentumok klinikai precizitással végzett és némiképpen távolságtartó elemzése ugyanakkor rádöbbent annak a fontosságára, hogy a jelöletlen tömegsírokba sokszor hátrabilincselt kézzel és bekötött szemmel belelőtt, személyazonosságuktól megfosztott áldozatok, akik a feltárás alatt csupán azonosító kóddal és számmal szerepelnek a különféle nyilvántartásokban, mielőbb visszakapják identitásukat, és méltó temetés után elnyerjék végső nyugalmukat.

Az OSA Archivum rekonstrukciója így elsősorban a törvényszéki nyomozás, a tömegsír feltárás és az emberi maradványok azonosítási eljárási anyagaiból építkezik. A katonai térképeket, helyszínrajzokat és fényképeket, kémműholdak által készített felvételeket, a szakértői jelentéseket, a túlélők vallomásait, és filmrészleteket részben hagyományos módon, részben pedig számítógépes installációk segítségével állítjuk ki egy tömegsír rekonstruált helyszínén, a land art eszközeivel létrehozott terepen. A galéria két oldalhajójában a történet tágabb kontextusát bemutató további források állnak rendelkezésre: az archívumi kutatóteremben az OSA hatalmas idevágó gyűjteményének dokumentumait, könyveit és audiovizuális anyagait lehet tanulmányozni; a moziteremben pedig dokumentumfilmeket vetítünk. A feltárást archívumi kutatással tovább folytatni kívánó látogatók így maguk is a kiállítás részévé válnak.

A kiállítás létrehozásában közreműködtek egykori nyomozók, igazságügyi antropológusok, és újságírók, illetve a hágai Sense Agency, a szarajevói Eltűnt Személyek Felkutatásával Foglalkozó Nemzetközi Bizottság és a Boszniai Szövetségi Eltűnt Személyek Intézete.

Információ a kiállítást kísérő filmprogramról itt található.

Figyelmeztetés! Jellegükből adódóan a bemutatott dokumentumok sokkoló hatásúak lehetnek, ezért a kiállítást csak 16 éven felüli látogatóink számára ajánljuk.

Felvételek a kiállításról az alábbi linken tekinthetőek meg.