Óvás!

Aki ma végigsétál az UNESCO által 2002 óta védett régi pesti zsidónegyed utcáin, akár azt is hiheti, hogy most ért véget a második világháború. A negyed egyes részein üres telkek, lakóktól kiürített, üzleti élettől megfosztott, pusztuló műemlék lakóházak, csak homlokzatukat és első traktusukat őrző házroncsok látványa fogad. A lakótelepet idéző új házakban sincs élet: az új épületek, átjáróházak kísértetiesek, az üzletek helyén többnyire mélygarázslehajtó tátong. Úgy tűnik, Pest egykor legélénkebb és legizgalmasabb kereskedőnegyedét lakók és üzletek nélküli fantomváros váltja fel. A városképet meghatározó zsinagógák mellett a védett városnegyedben csak azok a részek élnek, azok tartották meg történelmi kisugárzásukat, jellegzetes hangulatukat, ahol komolyabb változások, bontások és építkezések még nem történtek. Itt nyílnak egyre-másra a fiatalok és külföldiek által kedvelt alternatív kávéházak, üzletek, kulturális helyek is.

Az átalakulás jellege nyilvánvaló kudarc. A városrész életét és látványát a befektetői fejlesztések nem felértékelték, hanem egyértelműen tönkretették, hatásukra a kivételes hely értéke jelentősen csökkent. A káros folyamat minden nemzetközi és hazai tiltakozás ellenére sem állt le, töretlenül folytatódik. Ebben a kritikus helyzetben újabb kísérletet teszünk a jelenlegi szemlélet és gyakorlat megváltoztatására: a nemzetközi és országos védettségnek és az UNESCO elvárásainak megfelelő új tervek kialakítására. Alternatív tervünk bemutatásával gondolkodási és cselekvési folyamatot szeretnénk elindítani, azért, hogy a jelenleg érvényes szabályozási terveket mielőbb felfüggesszék és meginduljon a valódi rehabilitáció megvalósítása. Nem gondoljuk, hogy a mi tervünk az egyetlen lehetséges megoldás, de hiszünk abban, hogy egy újfajta, ehhez hasonló gondolkodásnak és szemléletnek kell érvényesülnie. Ez hozhat valódi, hosszú távú felértékelődést, társadalmi, kulturális, idegenforgalmi és gazdasági hasznot egyaránt. A politikai szándékon és akaraton múlik, hogy ami a vélt gazdasági érdekek és a kialakult érdekszövetségek miatt lehetetlennek tűnik, mégis megtörténjék. 

Lehet kevesebbet, kisebbet, de értékesebbet építeni, lehet történelmi épületek rendbe hozásával, jobb lakókörülmények megteremtésével, a hagyományok és az emlékezés helyszíneinek védelmével, a közlekedés környezeti terheinek erőteljes csökkentésével, kertek, parkok kialakításával, a kulturális és vallási élet segítésével hosszú távon jól működő, élettel teli, vonzó városrészt kialakítani, ahogy sikerült – és komoly felértékelődéshez vezetett – Európa összes városában, nyugaton és keleten, Párizsban, Berlinben, Prágában, Krakkóban, Varsóban egyaránt. Miért ne lehetne itt is?

Az alternatív terv és a kiállítás anyagának készítői:
Perczel Anna: koncepció, városépítészet; Catherine Szántó: tájépítészet, közlekedés; Magyar Ádám: építészet; Bencze-Kovács Virág: közlekedés; Ladányi János: társadalmi kérdések; Doleschall Tamás: gazdasági háttér; Baranyai Ildikó: digitális térképek; Káli Béla: építészet; Martin Fejér: gettófalak fotói; Martin Fejér, Jávor István: kinagyított fotók; Kaszics Bálint: modell.

A tervek és írások mellé Egy kis város címen dokumentumfilm készült az itt működő alternatív kulturális és vallási közösségek képviselőivel. Ezt a kiállítás időtartama alatt előzetesként, még vágatlan formában vetítjük. A film alkotói: Jávor István és Szegő Dóri.

A Belső-Erzsébetváros modelljét a Karlsruhei Urbanisztikai Egyetem hallgatói készítették.

Elképzeléseink, gondolataink mellett bemutatunk néhány, erre a negyedre készült pályázatot, diplomamunkát. Köztük van a 2005-ös nemzetközi EUROPAN pályázat zsidó negyedre készített díjnyertes terve, az ÓVÁS! és az OCTOGON folyóirat Király utca 40-re 2006-ban kiírt pályázatának két első díjas terve, a 2008-ban végzett magyarországi építészhallgatók, valamint a németországi, karlsruhei városépítészeti kar e negyed területére 2009-ben készített diplomamunkái.