Nemzetközi színház

„Ne hagyjuk félrevezetni magunkat! Fogalmazzunk világosan: 2OO2. március 15-én Magyarország, Budapest, a nemzet kultúrája nem egy új színházzal gazdagodik; nem kapunk valamit, hanem szegényebbek leszünk a saját pénzünkért. Véglegessé és láthatóvá válik, hogy mit vettek el tőlünk, mivel lettünk szegényebbek. Nem épült meg az a középület, amelyet nyilvános, tisztességes eljárás során a hozzáértők egyértelműen a kommunizmus bukása utáni legjelentősebb magyar középületnek választottak. Színház helyett botránykövet emeltek a Duna partján azok, akik megszégyeníteni merészelték a nemzetet és annak kultúráját. Tévedés ne essék: ha néhány év múlva már senki sem fog emlékezni arra, hogy mi, miképpen és mi helyett került a budapesti Duna-partra, akkor Magyarországon nem lesz demokrácia, akkor nem lesz nemzeti kultúra. A Lágymányosi hídnál felhúzott építmény nem színház, de egy korszak árulkodó emlékműve; örök figyelmeztetés arra, hogy hová vezet az önkény, a közösséget megalázó tudatlanság és ízléstelenség. Ami látható, arra emlékeztet, ami nincs.”
Rév István

A Centrális Galéria kiállítása a nem láthatót mutatja meg: azt, miképpen lehet, lehetett volna Magyarországon is átlátható módon átlátható színházat emelni, ami része a kornak, amelyben épült. A kiállítás az elmúlt évek nemzetközi pályázatain kiválasztott jelentős, strukturálisan és esztétikailag is átlátható, többfunkciós színházépületeit mutatja be az ilyen színháztól megfosztott hazai publikumnak. A kiállítás bizonyítani szándékozik, hogy másként is lehet, csak másként lehet a közösséget gazdagító igazi színházat építeni. A Centrális Galéria – hogy ne legyenek illúzióink – természetesen bemutatja Bán Ferenc elvetett kiválló tervét, a meg-nem-épült Nemzeti Színházat.