Magyarország a tiéd lehet!
Alternatív országimázs rekonstrukció 1984-ből, háttérdokumentumokkal




design: NEMZETES Ferenc, TAMÁSI Miklós
ARTPOOL Art Research Center
A ’80-as évek művészetében az internethez hasonló szabad világhálót a „mail art” jelentette. A mail art – más „art”-okkal szemben – nem volt sem médium, sem irányzat, hanem inkább a kaotikus, véletlenszerű, szabad mozgásra nyitott, interaktív felület, melyet – elvben – csak a postai kötöttségek szabályoztak. A „hálótagok” önkéntesek, a külső és belső inspirációknak engedve résztvevők és/vagy szervezők voltak. A „network” működésének egyik megjelenési formája a „Commonpress” nevű hálózati folyóirat volt, amelyet – a lengyelországi katonai szükségállapot bevezetéséig – Pawel Petasz koordinált Lengyelországból. Bárki indíthatott egy új témát, ha megkérte saját lap-sorszámát, és vállalta, hogy a kiadványt elküldi a résztvevőknek. A hír ezután „felkerült” a „mail art világhálóra”. A MAGYARORSZÁG A TIÉD LEHET! / Nemzetközi Magyarország anyagot Galántai György eredetileg a „Commonpress” mail art magazin „Magyarország számának” szánta és csak a Fiatal Művészek Klubja váratlan felkérésére, véletlenül vált kiállítássá. Orwell évében, a „legvidámabb barakk” korszakában, a 46 magyar és 18 ország 58 művészének művéből kirajzolódó kép nem felelt meg az aktuális országimázsnak, ezért a zsűri – szakmai okokra hivatkozva – az utolsó pillanatban betiltotta. Hogy a már meghirdetett megnyitó ne fulladjon botrányba, a kiállítás munkabemutatóvá nyilvánítottan, csak a meghívóval rendelkezőknek 1984. január 27-én, 19 órakor, az „Artpool Rádió” „Magyarország” témájú adásával mégis megnyílt. A kiállítás a bezárt termekben még 3 napig fenn volt, így a meghívót felmutatók, és „hivatalos személyek” (kérésre) megtekinthették. Öt évvel később, a rendszerváltás küszöbén,1989-ben a Fiatal Művészek Klubjában rekonstruálásra került az „utolsó betiltott kiállítás”, az immár nyilvános megnyitón kerekasztal-beszélgetésre voltak hivatalosak a betiltók és betiltottak. Ekkor jelenhetett meg a kiállítás katalógusaként 1984-ben elkészült Commonpress 51-es szám is.
Az elmúlt években a Történeti Hivatal archívumából előkerültek azok a III/III-as dokumentumok, melyek részletes leírását és korabeli „értelmezését/értékelését” adják az 1984-es kiállításon bemutatott műveknek és a megnyitó eseményeinek. E dokumentumokat a kutatók először – egy tanulmányi kiállítás keretében – az Artpool P60-ban láthatták 2000 áprilisában.
A Centrális Galéria kiállításán a szélesebb közönség számára is együtt voltak láthatók az eredeti művek, a megnyitón készült korabeli fotó és videódokumentumok, az eseményről „tudósító” besúgó jelentése, valamint az 1989-es rekonstrukció dokumentumai az 1984-es „országimázs” kontextusában.