Kényszermosdatások Magyarországon
Borotválás, kopasztás, nyilvános megszégyenítés: Cigánytelep-fertőtlenítések a szocializmusban
Roma Sajtóközpont / Roma Press Center
Kopaszra borotválás, fürdetés maró vegyszerekkel (köztük a rákkeltőnek bizonyult, és 1968-ban betiltott DDT-vel is) – a háború utántól a rendszerváltásig zajló egészségügyi akciók a cigánytelepeken. Bár a dokumentumok alapján az ötvenes években a falvakban általános volt a csatornázatlanság, a vezetékes víz és a vécék hiánya, a hatalom csak a roma lakosságot büntette egészségügyi körülményeiért e rendszerint hajnalban kezdődő fürdető-borotváló akciókkal.
A kényszermosdatások az adatok alapján a magyarországi romák több mint felét érintették. Több helyen azokat is, akik a városba költöztek, és – igen ritkán – a szintén e telepeken lakó többségieket.
A sok helyütt rendőri brutalitás kísérte akciók során sokszor azokat is kopaszra borotválták, akik nem voltak tetvesek, néha csak csíkokat vágtak a hajukba: afféle „szégyenmenetként” kísérték végig őket a falun, vagy terelték be a sátrakban felállított fertőtlenítőszeres zuhanyfürdőkbe. A hatalomnak a romák szégyenével szembeni közömbösségére jellemző, hogy évek óta zajlottak már a fürdetések, amikor egy 1961-es utasítás végül elrendelte: „a nők fürdetésénél kizárólag női dolgozók segédkezhetnek”, és ugyanebben az évben döntöttek arról is, hogy „csak azokat a cigányokat kell ellenőrizni, fürdetni és fertőtleníteni, akikben élősködőket találnak”. (Az intézkedést a helyi tanácsok a jelentések szerint gyakran ezután is figyelmen kívül hagyták.)
Az ötvenes évek végétől beígért telepfelszámolás sok helyen már megindításakor elakadt, másutt pedig a helyi tanács újakat hozott létre. 1971-ben a roma családok kétharmada lakott még ilyen telepeken, a legtöbb helyen csatorna, vezetékes víz és áram nélkül, és még 1980 körül is komoly összegeket fordítottak a fürdető akciókra ott, ahol a víz 25 évvel az első rendelet megszületése után sem volt bevezetve. Egyes vidékeken mindmáig változatlan a helyzet.
A Roma Sajtóközpont kötetet állított össze a visszaemlékezésekből és dokumentumokból. (Kényszermosdatások a cigánytelepeken 1940-85. Roma Sajtóközpont Könyvek, 3.)