Ferenczi és a „budapesti pszichoanalitikus” iskola

A magyar pszichoanalitikus mozgalom kezdetei

2006. június 15.
2006. augusztus 20.
A kiállítás lehetőséget teremt arra, hogy Ferenczi életútján, családi, baráti és szakmai kapcsolatain keresztül nyomon követhessük a pszichoanalitikus mozgalom magyarországi kibontakozásának és virágzásának évtizedeit, a pszichoanalízis elmélyült kapcsolatrendszerét az irodalommal, a képzőművészettel és a társadalomtudományokkal.
Kiállítás
MÉSZÁROS Judit

design: TAMÁSI Miklós

The Ferenczi Sándor Society
The Cultural Committee of the City Council of Budapest
“Lélekben Otthon” Publishing Ltd.

A kiállítás lehetőséget teremt arra, hogy Ferenczi életútján, családi, baráti és szakmai kapcsolatain keresztül nyomon követhessük a pszichoanalitikus mozgalom magyarországi kibontakozásának és virágzásának évtizedeit, a pszichoanalízis elmélyült kapcsolatrendszerét az irodalommal, a képzőművészettel és a társadalomtudományokkal.

Freud 1918-ban úgy tekintett Budapestre, mint az európai pszichoanalitikus mozgalom lehetséges központjára. E vélekedését részben Ferenczi Sándor személyére, évtizedes közös munkálkodásukra, barátságukra alapozta, részben pedig a Ferenczi által létrehozott pszichoanalitikus közösségre. A város korabeli atmoszféráját meghatározó, a pszichoanalitikus gondolatokkal szimpatizáló avantgard értelmiség is e gondolat mellett szólt. A modernizálódó Magyarország fővárosa, Budapest nyitott volt az „új embernézetre” (Ignotus).

A kiállítás lehetőséget teremt arra, hogy Ferenczi életútján, családi, baráti és szakmai kapcsolatain keresztül nyomon követhessük a pszichoanalitikus mozgalom magyarországi kibontakozásának és virágzásának évtizedeit, a pszichoanalízis elmélyült kapcsolatrendszerét az irodalommal, a képzőművészettel és a társadalomtudományokkal.

Budapest nagy formátumú analitikusok otthona lett. Többen közülük Ferenczi tanítványai voltak. Közéjük tartozott a később Angliába emigrált Bálint Mihály és Bálint Alice, az Egyesült Államokban letelepedett Margaret Mahler és Benedek Teréz, valamint a pszichoanalitikus antropológia megteremtője, Róheim Géza. A kiállítás történelmi-politikai összefüggések hátterében érzékelteti a magyar analitikusok emigrációját és termékeny befolyásukat a modern pszichoanalízis és pszichoterápia fejlődésre.

Külön figyelmet szentelünk a sztálini időszaknak és a poszt-sztálini éveknek, középpontba állítva azokat a pszichoanalitikusokat – többek között Hollós Istvánt, Hermann Imrét, Hajdu Lilit, Rajka Tibort, Székács Istvánt –, akik itthon túlélve a fasizmus éveit, majd a Rákosi diktatúrát, a több évtizedes hallgatás után, a folyamatosságot jelentették a budapesti iskola és a mai pszichoanalitikus nemzedék között.

A kiállítás alapja a Magyar Magic év keretében a londoni Freud Múzeumban Ferenczi and the Budapest School of Psychoanalysis címmel bemutatott nagy sikerű kiállítás anyaga, de kiegészül olyan dokumentumokkal és képzőművészeti alkotásokkal, amelyek most kerülnek először a nyilvánosság elé.