Dia: mese és meggyőzés
A Budapesti Őszi Fesztivál eseménysorozatának része
![Ku01](/img/e829cd63-b2ff-4197-bd46-d1d01de9f4c7/ku01.jpg?fm=jpg&q=35&fit=max&crop=712%2C529%2C0%2C0&h=1200&w=1200)
![Ku01](/img/9b639dea-5d0e-4a23-851d-56ff2ee882bc/dia-kiallitas-005.jpg?fm=jpg&q=35&fit=max&crop=1484%2C1723%2C0%2C376&h=1200&w=1200)
![Ku01](/img/9b639dea-5d0e-4a23-851d-56ff2ee882bc/dia-kiallitas-002.jpg?fm=jpg&q=35&fit=max&crop=1750%2C1484%2C349%2C0&h=1200&w=1200)
![Ku01](/img/9b639dea-5d0e-4a23-851d-56ff2ee882bc/dia-kiallitas-004.jpg?fm=jpg&q=35&fit=max&crop=1661%2C1484%2C438%2C0&h=1200&w=1200)
![Ku01](/img/9b639dea-5d0e-4a23-851d-56ff2ee882bc/dia-kiallitas-003.jpg?fm=jpg&q=35&fit=max&crop=1484%2C1406%2C0%2C98&h=1200&w=1200)
![Ku01](/img/9b639dea-5d0e-4a23-851d-56ff2ee882bc/dia-kiallitas-001.jpg?fm=jpg&q=35&fit=max&crop=1878%2C1484%2C221%2C0&h=1200&w=1200)
BÍRÓ Ferenc
Országos Széchenyi Könyvtár / National Széchenyi Library
Diafilm: 20-40 fekete-fehér vagy színes filmkockából álló, történetet elmesélő celluloid csík. Elsötétített szobában vetítik a falra egy meglehetősen primitív szerkezettel, amely nyikorog minden egyes alkalommal, amikor a filmet továbbítják, és pokoli bűzt áraszt, amikor belső lámpája fölmelegszik. A nézősereg – gyermekek, munkások, diákok vagy parasztok, a film témájától függően – a terem hátsó részében ülnek a billegve felvonuló képeket nézve, s hallgatják a vetítőkezelőt, amint felolvassa a kép alatti rövidke szöveget. „Ragyogó napsütésben, szép tájon, vidám hangulatban vonultak a Zrínyi-pajtások a nyári tábor felé” vagy „Veszélyben a krumplink, gyerek! ebből még nagy kár lesz. / Hogy veszett volna magjába, burgonyabogár ez...”
A fentiek mind a diafilm meghatározásához tartoznak: de hogy is magyarázhatnánk meg másképp, mi (volt) a diafilm? Hiszen mondhatnánk ugyan: „olyan filmféle, csak éppen nem mozog.” Vagy: „képregényre hasonlít, de vetítik.” Mindezen párhuzamok azonban elégtelenül határozzák meg a diafilmet, mivel ez a kelet-európai térségre jellemző kulturális „tünemény”.
A diafilm csak az egykori szocialista országokban volt ismeretes, virágkora az 50-es–60-as évekre tehető. Amellett, hogy a médium „természetesen adódó” közönségét, a gyerekeket szórakoztatta az úttörők erkölcsös viselkedését dicsérő kalandos történetekkel meg szocialista témákat feldolgozó allegorikus állatmesékkel, a diafilm aranykora tömérdek bugyuta mesét is produkált a gyári munkát végző, emancipált kommunista nőről, az állami gazdaság sertésállomány fejlesztésének csínjáról-bínjáról, sikereiről, az ellenforradalmi lázadást felgöngyölítő magyar tengerészekről, továbbá a bölcs parasztról és fiáról, akik fölveszik a harcot a burgonyabogárral. Túlfeszítve a diafilm lehetőségeit, még olyan komikus próbálkozások is előfordultak, hogy futball- vagy jégkorongmérkőzést igyekeztek bemutatni e „mozgásképtelen” eszközökkel.
A kiállítás áttekintést nyújt a különféle jellegű diafilmekről. Néhány tucatot eredeti formájában mutatunk be, nyikorgó-illatozó vetítővel, a többieket számítógéppel és a hozzá kapcsolódó modern technológiával, új, váratlan arculatot kölcsönözve e régi, elfeledett műfajnak.