Aratástól aratásig

A Centrális Galériában megrendezett kiállítást a járványügyi szabályokra való tekintettel idejekorán be kellett zárni. A virtuális kiállítás ennek a tárlatnak az online változata.

Magyar kálvária, magyar föltámadás – ezt a címet adta a polgári radikális politikus, az élete java részét 1919-től emigrációban töltő Jászi Oszkár az őszirózsás forradalomról és a Tanácsköztársaságról szóló, 1920 nyarán Bécsben kiadott könyvének. A legfőbb tanulság számára az volt, hogy a bolsevik ámokfutás Magyarországon hosszú időre hitelteleníteni fog minden demokratikus, szabadelvű és nagyobb társadalmi igazságosságra törekvő politikai eszmét és mozgalmat. Ebben alkalmasint nem tévedett.

Bő egy évszázaddal az események után megállapítható, hogy a „föltámadás” még mindig várat magára. Az Orbán-rendszer hivatalos emlékezetpolitikája, akárcsak dédelgetett történelmi előképe, a Horthy-rendszer önfelmentő múltképe, az 1918-as őszirózsás forradalmat és a vele egylényegűvé nyilvánított Tanácsköztársaságot tette meg történelmi ősbűnnek, melyek lerombolták a történelmi Magyarországot, és megkísérelték kiforgatni a magyar nemzetet hagyományaiból és országából. „A szovjet fegyverek árnyékában hatalomra került kommunisták által meggyilkolt, megnyomorított, tönkretett, elüldözött áldozatokra is emlékezve újraállította az Országgyűlés 2019-ben.” – olvasható az 2019. október 31-én, Tisza István egykori miniszterelnök meggyilkolásának 101. évfordulóján újból felavatott Vértanúk emlékműve talapzatán. Kövér László házelnök az avatóbeszédében kiemelte: „[a] Magyarországot túszul ejtő körülbelül ezer embert dühödt keresztényellenesség, buzgó internacionalizmus, heves nemzetgyűlölet, tudatos családrombolás és hazug jelszavak alatt az emberek kíméletlen kifosztása jellemezte. [...] A Lenin-fiúk utódai ma is itt állnak velünk szemben, és – egyelőre még csak a virtuális világban – ott folytatják, ahol a Szamuelyk és Csernyk száz éve abbahagyták.” Kövér szerint már Tisza Istvánt is a „kommunisták” ölték meg (noha kommunista párt akkor még nem is volt Magyarországon), és ma is csak egy dühödt, nemzetidegen kisebbség, a képzeletbeli „kommunisták” szegülnek szembe Orbán rendszerével.

A démonizálással és történelemhamisítással szemben ez a kiállítás arra törekszik, hogy a maga kontextusában foglalja össze az 1918 ősze és 1920 eleje között lezajlott eseményeket, a mai napig feldolgozatlan, s éppen ezért történelemmé válni nem tudó traumákat, a nemzetközi színteret is felvillantva. Kiindulópontunk az, hogy 1918 végére nemcsak a magyar állam esett szét, hanem az egész addigi politikai rendszer zsákutcába jutott. Az őszirózsás forradalom és részben a Tanácsköztársaság megalakulása, a felszínre bukkanó indulatok és a kezdeti lelkesedés, bizakodás, amely nemcsak széles néprétegeket, hanem a korabeli értelmiség java részét is magával ragadta, olyan hosszú évtizedek óta halmozódó, megoldatlan problémák tömkelegére volt egyfajta válaszreakció, amelyek megoldásától a dualizmuskori hatalmi elit elzárkózott, vagy végzetesen hamis illúziókat táplált irántuk. Ezek közé tartozott a dinamikus modernizáció ellenére fenntartott merev és korlátozott politikai rendszer, a választójog Európában példátlan szűk köre, a városi és vidéki nyomor és nincstelenség elképesztő mértéke, a társadalom kasztszerű belső szerkezete, a nemzetiségi kérdés szőnyeg alá söprése és az erőszakos asszimilációs kísérletek, az ország szuverenitásának illúziója és tényleges korlátozottsága közti áthidalhatatlan, látens feszültség, amely aztán háborúba sodorta az országot. Mindezekért nem Károlyi Mihály vagy Kun Béla voltak a felelősök. 1919. március 21-e egy feltartóztathatatlan eseménysor utolsó felvonása volt. Az uralkodója és egykori elitje által cserbenhagyott országban a hatalom világforradalmi légvárakat kergető önjelölt amatőrök kezébe került, miközben a szétesés és csőd szélére sodródott ország népe számára egy rövid időre éppen Kun Béla és társai jelentették az utolsó reményt, hogy valamit talán meg lehet menteni a romok alól. Nem az ország népe tehetett arról, hogy a hatalom új gazdái ezt nem tudták, és valójában nem is akarták megtenni. Az 1918-1919-es dráma, a háború elvesztése, a Monarchia és az ország szétesése, a forradalom, a Tanácsköztársaság, majd az ellenforradalom és Horthy hatalomra kerülése alig több mint egy év alatt zajlott le. Aratástól aratásig. 

Az online kiállítás az alábbi linken érhető el.