A játszma

A kortárs művészet élvonalába tartozó magyar festőművész, Sam Havadtoy (Havadtőy Sámuel) Londonban született. Később Magyarországon, New Yorkban, Genfben s 2000 óta ismét Budapesten él. Pályája során intellektuális, művészi és baráti kapcsolatba került többek között Andy Warhollal, Keith Haringgel, George Condoval és Donald Baechlerrel, s a mai napig szoros kapcsolatot tart a kortárs New York-i művészeti élettel. 20 évig élt együtt Yoko Onóval, akitől a Sam Havadtoy által 1992–2000 között működtetett 56-os Galéria neve is származik.

Sam Havadtoy műveire a kulturális hatások keveredése jellemző: a magyar és európai szemlélet találkozása az amerikai hatásokkal. Leginkább „euramerikai” festőnek tekintik. Legújabb kiállítása, A játszma az 1972-es Fischer-Szpasszkij reykjavíki sakkvilágbajnoki döntő utolsó, legendás játszmájának 41 lépését dokumentálja, rekonstruálja, re-prezentálja. A chicagói születésű Bobby Fishernek a szovjet Szpasszkij felett aratott diadalát a hidegháborúban aratott amerikai győzelemként őrizte meg az emlékezet.

A játszma mind a 41 kompozíciója önmagába záródó, független alkotás. A műalkotások anyagszerkezete különleges, s csak Havadtoyre jellemző: festékkel átitatott kollázs-darabok és antik csipkék halványan kirajzolódó rétegeiből épül fel.

„Az összes kondoleáló üzenet és ajándék közül, mely John Lennon halála után a Dakota házba érkezett, kevés volt furcsább és meghatóbb, mint az a kézzel készített, 5x5 cm-es bőr sakktábla, melyet 1983-ban a sakkvilágbajnok Bobby Fisher küldött. Így kezdtünk Yoko Onóval sakkozni, s egészen 2000-ig minden nap három játszmát játszottunk” – emlékszik vissza a művész.

Havadtoy egy évtizede gyűjt régi csipkéket, mert elbűvöli őt tapintható szépségük, végtelenül variálható formaviláguk, de legfőképp az őket készítő ismeretlen asszonyok élettörténetei, amik észrevétlenül, alig láthatóan, mégis kitapinthatóan a csipkékbe szövődtek. A csipkék egymásra rétegződése által a képek szinte háromdimenzióssá válnak. A különböző rétegek egymás fölé helyezésével alkotja meg Havadtoy saját narratíváját.

A „csipke-festmények” kétértelműsége részben az anyagban rejlő kétértelműségből fakad. A menyasszonyi fátyol fehér csipkéjétől a csábító szerető fekete csipkelegyezőjéig, a csipke anyaga összetett metaforákat hordoz. Sam Havadtoy tudatában van ezeknek a többrétegű konnotációknak és művészete a végső határig merészkedik, hogy kiaknázza a csipke egyik fő funkcióját, az elfedést és az elleplezést.