Vallás a próbapadon?
Film és vallás a kommunizmus idején
Az eseményen különböző vallási közösségek filmes reprezentációját vizsgáljuk meg a kommunizmus idején. Egy Hruscsov-korabeli vallásellenes szovjet propagandafilmet állítunk szembe egy olyan magyar filmmel, amely az alapvetően gúnyosan értelmezett tárgya bemutatásakor néprajzi szemléletet alkalmazott. A vetítéseket beszélgetés követi a Hidden Galleries projekt kurátoraival és kutatóival, James Kapalóval és Povedák Kingával, akik saját és a Hidden Galleries projekt munkatársának, Tatjána Vagramenkónak a kutatásait mutatják be.
Két filmet vetítünk:
A pók vége (Kijev 1959, rendező: Rafail Nakmanovics, ukrán nyelven, angol felirattal, 18 perc)
„A pók vége” egy szovjet vallásellenes propagandafilm 1959-ből. A film az ukrajnai igaz ortodox (vagy johannita) hívők egy kis közössége ellen indított kirakatpert mutatja be. Mitrofan atya, a közösség papja a hívők körében csodatévő gyógyítóként volt ismert. A falu, ahol élt, számos zarándokot vonzott, akik áldást és lelki támogatást kértek tőle. A film a szovjet biztonsági szolgálat (KGB) közvetlen felügyelete alatt készült. A titkosrendőrségi aktában talált néhány fényképet ebből a filmből kölcsönözték, és bűnügyi bizonyítékként használták fel a perbe fogott hívők ellen.
Szentkút (Budapest 1961, rendező: Kis János, magyarul, angol felirattal, 12 perc)
A film Mátraverebély-Szentkút zarándokhelyet mutatja be, amely évszázados múltra tekint vissza. Az alcím: „A mérgező csók” a dokumentumfilmet keretező ideológiai logikára utal. A film a „csodavízből”, de legfőképpen a zarándokok által a szent szobrok megérintéséből és megcsókolásából származó fertőzésekkel kapcsolatos közegészségügyi veszélyekre összpontosít.
A program nyelve angol.