Aby Warburg – A Mnemosyne atlasz

Freud, Nietzsche és Max Weber mellett a német művészettörténészt és kulturális szakértőt, Abraham Moritz Warburgot (1866-1929) a XIX. és XX. század egyik legjelentősebb úttörőjének tartják a klasszika filológiában. Aby Warburg, aki saját szavai szerint „zsidónak született, szívében hamburgi, egy firenzei lelkével” az ikonológia tudományát alapozta meg új módszerként, mint a művészettörténet egy önálló ágát. Az általa alapított könyvtár, a Kulturwissenchaftliche Bibliothek Warburg, mely halálakor csaknem 60 000 kötetet tartalmazott, igazi ajándék a kutatóknak, gyűjteménye időtlen értékkel bír az itáliai és német reneszánsz tanulmányozásához.

Warburg Mnemosyné Atlasza kutatásai és előadásai grafikai anyagát tartalmazza nagyméretű táblákon elhelyezve, melyek az ókor örökségének megjelenését szemléltették a későbbi korszakok ábrázolásaiban, a reneszánsztól a barokkig és a korai huszadik századig.

Az eredeti táblák közül egy sem maradt fenn. A bécsi kiállítás szervezője, a publicista, független kutató Gerhard Fischer, aki 1993-ban Bécsben egy átfogó kiállítás keretében – "Transmedialen Gesellschaft Daedalus" – mutatta be Aby Warburg munkásságát, a teljes kiállítás minden egyes rekonstruált tábláját, a Mnemosyné Atlaszt a bécsi Albertinának adományozta. Ez tette lehetővé, hogy ezt a kulcsfontosságú munkát, mely az interdiszciplináris kutatás egyik előfutára volt, ismét bemutathassuk.

Az emlékezés művészetének térképe – Mnemosyné atlasza

A Mnemosyné Atlasz Aby Warburg utolsó tudományos munkája. Hasonlóan Warburg korábbi kutatásaihoz, ez is az ókori hagyományoknak a reneszánszban történő megjelenésével foglalkozik.

Az 1924-ben indult projekthez Warburg a kutatásaiból és korábbi előadás-sorozatának anyagából gyűjtött grafikai anyagokat hatalmas méretű táblákon rendezte el, mindegyik táblát egy-egy témának szentelve. Tervbe vette, hogy kiadja a munkát Mnemosyné címmel (a görög mitológiában ő a múzsák anyja, az emlékezet és az emlékezés művészetének az istennője). Warburg munkája, az ókori világ meghatározó hatásainak leltára, mely egyértelműen megjelenik a reneszánsz képalkotásában, túlmutatott a korszak hagyományos művészettörténeti kutatásain. A Mnemosyne Atlaszához összegyűjtött művészi nyomatokat, újságkivágásokat, szóróanyagokat, posztereket, bélyegeket; szobrok, reliefek, freskók, frízek, szőnyegek és nippek fotóit; festményeket, rajzokat, genealógiai ábrákat, vázlatokat, iniciálékkal ellátott kéziratokat és sajtófotókat. Minden grafikai anyag reprodukció volt.

A képek összeállításakor Warburg azt próbálta megmutatni, hogy a kifejezési formák hogyan fejlődtek az egyes korszakokon keresztül. A hatalmas fakereteken kifeszített durva fekete vászonra rendezett grafikai anyagok laza elrendezését Warburg gyakran módosította; a képek különböző témák szerinti csoportosítása aszerint változott, hogy milyen volt Warburg gondolkodásmódja az adott időszakban.

A rendelkezésre álló anyag, melyet Warburg használt, körülbelül 2000 reprodukciót tartalmazott. Az Atlasz végül körülbelül 1000 képet tartalmazott, melyek teljesen befedték a fatáblákat.

Warburg, aki eredetileg demonstrációs céllal használta a fatáblákat az előadásain, az első olyan tudós volt, aki a reprodukciókat pedagógiai segédeszközként használta a kiállításokhoz és előadásokhoz. Warburg legendás Atlaszát életében nem adták ki; dokumentált munkaeszköz maradt, egy „képi laboratórium”. A Mnemosyné Atlasz egyik táblája sem maradt fenn. Feltételezhető, hogy az eredeti fatáblák akkor vesztek el, amikor Warburg Kulturwissenchaftliche Bibliothekját 1933-ban Londonban költöztették.

Warburg saját fotódokumentációja szolgált a jelenlegi kiállítás rekonstrukciójának alapjául.

(Forrás: Albertina Múzeum)